Manapság, ha valamilyen információra, ismeretre van szükség, az Internethez fordulunk.  Akármi is legyen a kérdés, előbb utóbb találunk olyan dokumentumot, videót, amely úgy tűnik választ ad a kérdésünkre.  Egy fordító gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy kutatnia kell ismeretanyag, szakkifejezés után.  Valamikor réges régen, a fordító ilyenkor elővette saját lexikonjait, szótárait, szakkönyveit, ha azokkal nem boldogult, elment a könyvtárba (óriási időveszteség, veszélyben a határidő), esetleg felhívta ismerőseit, kollégáit. 

Most a fordító is az Internethez fordul.  Egyre inkább kialakul a fordító technikája, hogyan kérdezzen, melyik nyelven (forrás- vagy célnyelven), esetleg kevert nyelven, szöveges választ vagy képeket keressen.  Ha az Internetes kereséssel sem boldogul, nem kollégáját hívja fel telefonon, hanem legújabb barátjához a mesterséges intelligencia valamelyik alkalmazásához, például a „zsebzseni” ChatGPT-hez fordul.  Itt már nem kell keresőszóval bajlódni, felteszi a kérdést és meg is kapja a választ egy rövid tanulmányban. 

Amikor még lexikonban kerestünk, megbíztunk a kiadóban, hogy a legjobb szakemberekkel íratta a címszavakat, legfeljebb kicsit elavult volt az információ.  Hogy állunk az Internet megbízhatóságával? 

Hát ezt egyre kevésbé tudjuk.  Erről érdekes cikket olvashatunk az Élet és Tudomány 2023/28. számában (2023/07/14): Reichardt Richárd, Mi torzítja a hiedelmeket?  A cikk elsősorban az információkereső szubjektum oldaláról vet fel kérdéseket és problémákat.  Pedig a probléma gyökere maga az adathalmaz, amiből kérdésünkre a mesterséges intelligencia alkalmazások összeállítják a válaszokat. 

Úgy tűnik, elkerülhetetlen az Interneten található információk megbízhatóságának értékelése és jelölése.  Hiszen aki információt keres, általában nincs abban a helyzetben, hogy az információ megbízhatóságát tartalma alapján meg tudja ítélni, legfeljebb a forrás alapján gyanakodhat.  A mesterséges intelligencia alkalmazásoknál, mint például ChatGPT, általában nem ismerjük a forrást.  Jó esély van rá, hogy az MI alkalmazás felhígult, sekélyes információkból táplálkozik.  A fizikából tudjuk, hogy a magára hagyott rendszerek entrópiája (rendezetlenségi foka) növekszik.  A rendezettség kialakításához, fenntartásához munkát kell végeznünk (energiát kell befektetnünk). 

Vagyis, az Interneten található egyre növekvő információhalmazt, megbízhatóságának fenntartása érdekében nem hagyhatjuk magára, gondozásába jelentős szakmai munkát kell befektetni.  Egyébként, egyre több félrevezető információt fogunk találni, felhasználni és továbbterjeszteni, amit aztán az MI alkalmazás ismét megtalál.  Vajon, hogyan lehet ezt megoldani az ekönyvek, blogok, youtube, tik-tok stb. világában?  Hogyan válogassunk a kapott válaszokból, amikor nem vagyunk a szakterület ismerői, hiszen éppen ezért indítottuk el a keresést?  És hogyan válogasson a mesterséges intelligencia alkalmazás, amely nem is annyira intelligens? Térjünk vissza a sokéves szakmai munkával előállított lexikonok kizárólagos használatához?  Attól tartok, ez már nem megy.  A megoldás talán ott kereshető, hogy az információs adathalmazt el kell látni olyan metaadatokkal, amelyek a mesterséges intelligencia alkalmazások számára vizsgálhatóvá teszi a szakmai megbízhatóság szintjét.  Ez sem kis munka, de elindítható és a rendezettség irányába tett első lépésnek tekinthető.

Szerző: Végső László